Védjük a Földet elv alapján nem utaztam el a szép Spanyolországba inkább itthonról néztem meg, hogyan tűnik el a nap, nem teljesen „csak” részlegesen, szerintem ez is igen látványos volt. A képek Tatbányáról készültek.
Az csillagászati esemény előtt két gólya tartott rövid légibemutatót, mintegy felvezetve a közelgő látványosságot.
A fényképezőgép installáció így nézett ki, a védelmet egy életmentő izofólia darab biztosította.
Véleményem szerint jól bevált az izófólia.
A nap a Bánhidai erőmű mögött ment le az én szemszögemből. A szélerőművek is látszanak a háttérben.
Naplemente után a Bánhidai erőmű (ami már jó pár éve nem üzemel).
+1 kép, ennek érdekessége, hogy egy objektíven keresztül vetítettem a falra a képet és ezt a falra vetített képet fotóztam le telefonnal.
Szeretnénk minél közelebb kerülni a természethez, ezért elhatároztuk amikor csak van lehetőségünk kimegyünk a kertbe. Így is tettünk vasárnap délután, viszont annyira kellemesen telt az idő, hogy hétfő estére is ezt a programot választottuk vacsorával naplementés kempingezéssel. Nem indult vidáman a kerti séta, mivel azt láttuk, hogy megint eltűnt minden szőlőszem a kertből, ilyenkor elsőre mindenkinek beugrik, hogy valaki, akinek valószínűleg két lába és két keze van, gyorsabb volt nálunk. Ami itt gyanús volt, hogy egy szem szőlőt nem láttam, szerintem kevesen végeznek ilyen tökéletes munkát!
Sétáltunk fel a kertben, hogy a lenyugvó nap sugarait a magasabb részen még el tudjuk kapni, amikor visszafordultam és megláttam az őzet tőlünk körülbelül 5 méterre, aki nagy boldogan falta a szőlőt és annak a levelét is.
Nagyon óvatosan elővettem a telefont a zsebemből, magasra emeltem és elkészítettem az első képet. Nem futott el, érdekes …
Később kiderült, hogy őt nem zavarja a fényképezés és a mozgásunk sem, érdeklődve nézett felénk.
A lehetőség kihagyhatatlan volt, selfie készült az őzzel, mivel ez rendkívül érdekes, rendhagyó módon magamról is osztok meg képet az oldalon.
Tovább sétáltunk és jött velünk, már a cseresznyefa mellett jártunk.
Nagyon nyugodt őz volt.
Még egy selfie az őzzel :)
A végére pár profilkép gyanús kép az őzről …
…remélem eljut hozzá és …
… hasznára lesznek a képek.
A pokrócot leterítettük, a táskákat is rátettük, azokat is szimatolta. Mivel már nagyon éhesek voltunk és az a nap is erősen lefelé szállt és nem szerettük volna, hogy egy őz álljon a nyakunk fölött evés közben, óvatosan meg kellett kérni, hogy fáradjon vissza az erdőbe, ezt meg is tette.
Természet / Tájképek / via ferrata — A Grosser Donnerkogel meghódítása via ferráta úton – Intersport Klettersteig bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva 24 aug 24
2024.08.24. A Grosser Donnerkogel meghódítása via ferráta úton – Intersport Klettersteig
A 2050 magas hegy csúcsára az Intersport által épített Klettersteig vezet fel, melynek a fő látványossága a pár éve megépített 40m hosszú drótkötél létra.
Ne szaladjunk ennyire előre, utazásunkat kb 1,5 hete találtuk ki, mindkettőknek erre a hegyre esett a választása. Szerencsére még egy korábbról érvényes volt a 10 napos osztrák autólya matricánk, az időjárást folyamatosan szemmel követtük a Metblue oldalán, ami folyamatosan kedvezőnek jelezte a szombatot hegymászásra.
Így szombat reggel, azaz inkább hajnalban , 5 órakor elindultunk. Mi a bonyolultabb, a hegyek közt kanyargó, alagutakban átbújó utat választottuk, Sopronnál elhagyva az országot és az S6 és A9 úton haladva Ausztriában.
A kb 1000m-en lévő szintre ahol több parkoló is található 11 óra előtt érkeztünk, minden teljesen tele volt, aki teheti inkább a reggeli órákban érkezzen. Mi a felvonóhoz a legközelebbi parkolóban meg tudtunk állni, egy kis várakozás után, de az kizárólag a szerencsének volt köszönhető, 2 autós pont elhagyta a parkolót, miközben beöltöztünk.
A parkoló fizetős, 2 Euro / óra , és maximum 3 órára lehet jegyet váltani, ami első hallásra komolyabb gond, mivel a teljes túra, 6-8 órát is igénybe vehet. A helyiek elmondása szerint viszont nem ellenőrzik a 3 óra túllépését, csak bízni tudtunk ebben.
A felvonó 923m-ről visz fel minket 1473m-re. Jegyünket, úgy váltottuk meg, hogy fel és le érvényes legyen, itt figyelni kell a nyitvatartásra, ami különböző hónapokban más. Amikor mi voltunk 18 órakor indult az utolsó járat lefelé, ezt kellett elérnünk!
Mosdó mint alul és felül is található, ez esetleg fontos információ lehet. Ne feledjük 4-5 órás felfelé mászás következik.
A járatunk 11 után fél órával elindult felfelé, egyre szebb látvány tárult elénk.
A felvonó kezelője szerint, már túl későn indulunk ferrátázni és nem fogjuk elérni az utolsó járatot, erre figyelmeztetett minket, mivel 2 órás sorban állás van a hegyen.
Távolról az acélsodrony létra a két hegyet köti össze, alatta szakadék.
Itt páran várakoztak csak, köztük egy magyar pár is, ők mesélték, hogy a parkoló szintről a gyalog, kihívásokkal teli úton jöttek fel a hegyre. Ők utánunk csatoltak be, ahol várakozni kellett ott beszélgettünk a hegy meghódítása során.
Elég rövid idő alatt eljutottunk, az első kihíváshoz, egy függőleges részhez, itt a falból kiálló cölöpök nyújtottak segítséget, itt már érezhető volt a magasság.
Egyre feljebb másztunk, változatos terepen, voltak könnyebb és nehezebb részek is.
Egy visszatekintés a beszálló pontra, már ekkor jelentős magasságban voltunk.
Egy függőleges létra megmászása utáni rész.
Kb fel útnál jártunk amikor elfogyott a sodrony, itt átt kellett sétálni a folytatáshoz, lehetőség szerint nem átlépve a képen látható jelzést.
Egy alacsonyabb szinten megkerültük a Kleiner Donnerkogelt, az ő csúcsát nem érinti az út.
A kép bal oldalán feltűnik egy mászó, ő jár ott ahol elkezdődött a séta.
… könnyebb lefelé mászások és sétálós részek váltogatták egymást, volt lehetőség a fotózásra bőven.
Még nem egy idő után elénk tárult a Grosser Donnerkogel teteje (kép jobb felső részén).
Innen már látható volt a 40m-es létra, két kicsi pötty a nap alatt a két hegy között.
Közelebb érve és a létrára ránagyítva, már kivehetők az emberi alakok.
Képen a létra utáni rész, egyértelműen látszik az sem lesz unalmas, a hegy gerincen halad az út.
Itt jártunk amikor jóval előttünk mutatták és mondták, hogy STOP álljunk meg, a létránál torlódás van.
Mi innen nem láttuk, kérdésünkre azt felelték, hogy 25 ember állt sorban. Ez egy könnyebb szakasz volt, ahol meg kellett állni. Tudtunk magunknak a sziklákon ülőhelyet találni, 13 óra környékén járt az idő, adott volt minden lehetőség, hogy ebben a gyönyörű környezetben, kb 1800m-es magasságban elfogyaszthassuk az ebédre szánt gyümölcsöket szendvicseket, pótolva az elveszített energiát.
Kellett is az energia pótlás, mert még legalább 250m magasságot kellett leküzdeni felfelé és akkor a lefelé útról nem is beszélve.
Ebéd után, kis mászás következett, mint egy bemelegítés a 40m-es létra előtt, …
… először alulról láttuk, ahogy a többiek mennek, kis idő múlva viszont már nekünk kellett felcsatolni.
Mennyi is a 40m? Egy 10 emeletes ház kb 30m magas, képzeljük el milyen lehet egy ilyen 40m-es nem stabil, kicsit lengedező létrán átmenni, miközben mások is mozgatják alattunk, mivel egyszerre 4 személy mászhat rajta. Arról se feledkezzünk, meg hogy időközönként át kell akasztani a karabinereket, ez idő alatt csak egy kézzel lehetséges kapaszkodni.
Éppen a létrán haladok, még a képről is jól érezhető a mélység.
Ha mindenki átérezte mehetünk is tovább, le kell szállni a létráról, áttérni a függőleges falra, alattunk már lassan 1000m a korábban látott tóhoz képest.
A látvány egyre lenyűgözőbb, a felhők árnyékai igazán érdekessé tették a képet.
Nem olyan sok, szinte függőleges mászás után, egy kis csúcson keltünk át, majd lefelé haladtunk.
A kép bal oldalán látható a Kleiner Donnerkogel hegycsúcs (1916m), már bőven felette jártunk.
Az utolsó szakasz nehezebb majdnem függőleges résszel indult , majd fokozatosan egyre csökkent a meredekség, …
… még nem egyszer csak véget ért a sodrony.
Innentől sétával lehetett a gömbölyű hegycsúcsot megközelíteni.
Elérkeztünk a Grosser Donnerkogel csúcsára ami 2050m magasan van, egy kereszttel a tetején.
Itt elkészültek a közös képek, a szelfik és a tájképek egyaránt, pihenni sok időnk nem volt, ne feledjük várt minket a felvonó lefelé, azaz pont nem vár (mint jelezte a kezelője), ezért indulni kellett.
A csúcstól nem messze egy hasadék, itt kb 1000m mélyre látunk le.
A lefelé vezető út helyenként törmelékes, máshol nagy lyukacsos mészkő falakból állt, folyamatosan figyelni kellett, nem volt érdemes rosszul lépni!
A hegy másik oldaláról egy kép, nyugati irányba, mi kelet felől jöttünk fel.
Majd 2 óra volt a lefelé út.
A beszálló pont környéke a lefelé vezető útról fotózva.
19:40 kor a tehenek hirtelen útnak indultak, pont kereszteztük egymás útját.
Elértük az eggyel zárási előtti járatot, ami 17:45 kor indult.
A fáradtság egy részét a tó partján pihentük ki.
Még párszor visszanéztünk a hegyre (képen a középső csúcs, amit megmásztunk).
Kiváló turisztikai központ, minden megtalálható a természetre vágyóknak.
Hazafelé úton a naplementében még pár kép …
… készült a besötétedés előtt.
Feledhetetlen élményeket szereztünk, ajánljuk mindenkinek aki már itthon megfelelő biztonsággal közlekedik C/D via ferráta utakon és szeretne megismerkedni, itthon át nem érezhető magasságokkal.
2023.06.24. Tiszavirágzás 2023 – Kérész nézőben vonattal és kerékpárral Szolnokon
Az előző napon, péntek két hullámban ment végig egy vihar az egész országon, ami kockázatossá tette, hogy érdemes-e szombaton délután elutazni. Az utazás mellett döntöttem. Kinéztem egy gyorsvonat/IC-t amin kerékpár is szállítható, nem ismerve a helyszínt jobbnak találtam vinni a kétkerekű járművet, mivel így gyorsabb felderíteni a terepet.
Szolnok vasútállomásról legegyszerűbben a rá merőleg Baross utcán lehet a eljutni a Tiszához, azonban én tettem egy kitérőt a formás Tiszavirág-híd felé, azon áthaladva fordultam a Tisza-híd felé. Végig van kerékpárút. (Gyalogosan sétával mehetünk a piros turistajelzésen is.)
A Tisza-hídnál lehet választani, hogy a jobb vagy a bal partról nézzük a természeti jelenséget. Először a jobb oldalra mentem (azaz át a hídon), itt szerencsém volt egy stég tulajdonos beinvitált, így jóval közelebb lehettem a kérészekhez. A fotózás és beszélgetés után a lehetőséget megköszönve, átsiettem a Tisza túlsó (bal) partjára, hogy szembe fénnyel is készíthessek képeket …
Hozzászólásra lehetőség a cikk megosztásánál van ezen a link-en.
Ő nem kérész! Útközben nem lehetett kihagyni ennek a pózoló örvösgalambnak a fotózását.Ő sem kérész! Az üdülő részen ált szembe velem.Ők már kérészek! A stégről készült képekAz egyik parkoló csónak …ponyvájára szállt. Vissza a vízhez.Távolról, zoom és távcső nélkül így láthatóak.Ketten / négyenv0vrVárosi rohanás, kérész módra.A 2 „lábon” táncoló kérészA víz érintéseCsillogás ésragyogás a végére. Tiszavirág-szobor Szolnok, melyet 2011. június 12-én avattak fel.16. Tiszavirág fesztivál Szolnokon. A rendezvény egészen pontosan a Tiszavirág-híd mellett került megrendezésre.
Tájképek / Természet / Vasút / via ferrata — Az Esztramosi via ferrata pályák megmászása és megközelítése vonattal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva 22 szept 22
2022.09.22. Az Esztramosi via ferrata pályák megmászása és megközelítése vonattal
A Mobilitás hetén 2022-ben szeptember 22-én a MÁV-VOLÁN és a GYSEV járatain bármilyen érvényes jegy birtokában korlátlanul lehetett utazni 2. osztályon, ezt a lehetőséget sokan kihasználták, több kirándulóval is beszélgettem az ő aznapra kitűzött céljaikról. Az én célpontom Bódvaszilas volt, ahová vonattal mentem, onnan gyalog haladtam a tőle 4km-re található ferráta pályákhoz. Az út az állomástól kb 1 óra alatt megtehető, így érdemes számolni vele.
A hegyre felérve egy volt kőbánya területére érkezünk, elhagyatott és egyben nyugodt környék távol mindentől, ezen a napon itt senkivel nem találkoztam, csak a természettel.
A mászófelszerelés felvétele és melegítés után a Nagy-fal pályáit nehézségi sorrendben látogattam meg.
1. Sárkányhát: 70 m, C Találó megnevezésű pálya, szépen kanyarog felfelé a hegy tetejére, érdekes részekkel tűzdelve, kezdetnek nagyon jó volt. A kilátás innen a legszebb a hegyekre.
2. Kessler Hubert-emlékút: 45 m, C/D Talán még könnyebben is teljesíthető, mint a Sárkányhát, leszámítva egyetlen részét, ami D szakasz, itt egy lépéssegítő ment meg minket attól, hogy ne csapjon át E nehézségűbe.
3. Méhes: 60 m, D Jól kezdődik a pálya, meredeken halad felfelé, nem tudom a nevét honnan kapta, de amikor a pálya vízszintesbe megy át ott egy méh valóban rám támadt, mintha a területét védte volna, itt tovább siettem és már nem jött utánam.
4. Fecskefal: 55 m, D/E Egy kicsivel nehezebb mint a Kessler Hubert-emlékút, a legnagyobb különbség, hogy itt már nem találjuk a meg függőleges részen a korábban említett lépéssegítőt. Megfelelő alapja lehet a Bábel pályának, ha úgy érezzük ebből a függőleges részből többet is kíván a szervezetünk.
5. Bábel: 60 m, E Elgondolkodtam, hogy van-e még erőm rá, sok ideig nézegettem a térképet (addig is pihentem), mivel ez végig E -nek van jelölve. Ugyanazon a sziklán is halad át mint a Kessler Hubert-emlékút és a Fecskefal, tőlük jobbra. Utána lemászunk egy hídra, a híd után egy izgalmasabb rész jön, át kell lépnünk egy függőleges falra ahol kb 10m kell felfelé haladnunk, miután elérjük a tetejét vízszintesen balra haladunk, ami talán nem lenne olyan nehéz, ha az előző részt átrepültük volna, de így eléggé az, öröm eljutni a pálya végére.
A bánya területén összesen 3 órát töltöttem, ebbe benne vannak a pihenők és mászások is. Aki teheti szánjon rá több időt, akár egy egész napot is el lehet itt tölteni, több érdekesség is van a területen.
Következzenek az egy napos kirándulás során készített képek az utazásról, a természetről és a ferráta utakról.
Tatabányai látkép hajnali 4:30 körül.M4 metro „vezetése” Budapest alatt.Budapest-Keleti pályaudvar Mezőkövesd környékén szakadó eső, nem jó jel hegymászás előtt.Miskolc-Tiszai pályaudvar, ott elől az a kicsi lesz a vonatom. Bzmot Miskolc-Tiszai pályaudvaron a Posta épülete.A legkisebb vasúti megállóhely, Boldva.Bzmot full panorámás párnás ülése a kerékpárszállító kocsiban.Szendrőlád vasútállomás fenyvese.A vonatból látszik a cél, az Esztramos-hegy.Bódvaszilason kell leszállni, a vágányok mellől készült falu kép.A vasút mellől fényképezve a cél.A Kéktúra útvonalán haladva, a kép a falu felé fordulva készült.A Kéktúra „Kapuja”. Bódva feletti híd.Egy meglehetősen nagy Kék jelzés, 50x50cm! Régen itt pakolták fel a vonatokat, egy mellékvágány vezet ide.Ennél a pihenőnél kell balra visszafelé/felfelé kanyarodni, elindulni a hegy felé. Itt találjuk bal kéz felől az Esztramos Kalandúra Egyesület Központját, az épület mögött indul a hegyre az út.A felfelé vezető úton jobbra kell tartani az elején.Később jobbra kell kanyarodni, a hátsó kerítésoszlopok mögött folytatódik az út felfelé.Nagyon szép kanyargós út vezet felfelé.Ahogy feljebb érünk egyre szebb látvány tárul elénk.A volt bánya területének bejárata, ezen áthaladva jutunk a bányába, a „Nagy-fal” jobbra lesz található.A via ferráta utak ezen a kb 50m magas hegyen helyezkednek el.Sárkányhát úton (C) készült a kép.A Sárkány háta.Szépen kanyargott a C pálya.Sárkányhát (C).Felérve a hegy a sziklák tetejére.Lefelé tartok, képen a Kessler Hubert-emlékút (C/D) .Lefelé tartok, képen a Kessler Hubert-emlékút (C/D) egy izgalmas része. Lefelé tartok, képen a Kessler Hubert-emlékút (C/D) .Leértem, visszatakintés a sziklafalra. Jöhet a következő pálya.A Kessler Hubert-emlékút (C/D) beszállója.A Kessler Hubert-emlékúton mászom, képen a Bábel (E) út.Kessler Hubert-emlékút (C/D) a fenti szikla bal oldalán halad, tőle jobbra a Fecskefal (D/E) egy E szakasza látható. Kessler Hubert-emlékút (C/D) D szakasza, elsőre azért itt meglepődhet az ember. A lépéssegítő miatt „csak” D.A Fecskefal (D/E) és a Kessler Hubert-emlékút (C/D) fentről a szikláról nézve. A Fecskefal (D/E) és a Kessler Hubert-emlékút (C/D) fentről a szikláról nézve, ezen a függőleges szakaszon kellet felmenni.Kilátás a Kessler Hubert-emlékútról (C/D). Kilátás a Kessler Hubert-emlékútról (C/D) a másik irányba. Képen a Fecskefal (D/E) és Bábel (E) sodronyai.Méhes út (D) beszállója. Méhes út (D) közben egy kép.A Fecskefal (D/E) beszállója. Innentől kevesebb a kép, köszönhető a pályák nehézségének is.Fecskefal (D/E) pályán mászás közben. A bal oldali Bábel (E) bal sodrony és hídja, jobb oldalon a Fecskefal (D/E) E függőleges szakasza.Lentről egy kép, gyülekeznek a felhők.Mászás előtt tanulmányozzuk a képen látható táblát. Amíg olvasgatjuk kiváló alibi erő gyűjtése céljából is. Olyan sokáig néztem, hogy lett erőm még a Bábel (E) úthoz is.Lefelé mászás, a Bábel (E) után visszatekintés a sziklákra.Indulás előtt még egy utolsó kép.A panoráma lefelé.Ott azon a „kis” sziklán másztam.Bogáncs virága.Közeledve Bódvaszilashoz.Bódvaszilas vasútállomás épülete.Valaki nagyon jót tett a darazsakkal.Bódvaszilas története röviden.Egy Volánbusz is tiszteletét tette az állomáson. Kéktúra pecsételő hely is egyben.Úton Miskolc felé, a kép a vonat végéből készült.Miskolc-Gömöri pályaudvar épülete. Miskolc-Gömöri pályaudvar épülete. Miskolc-Tiszai pályaudvar. Miskolc-Tiszai pályaudvar festményei.Bzmot pocsolya együttállás.Keleti-Pályaudvar IC kerékpárszállító kocsija kívülről. Keleti-Pályaudvar IC kerékpárszállító kocsija belülről. Siemens Vectron húzta a vonatunkat.
Túránk 2. része (link) a Sió Dunai árvízkapujánál ért véget, akkor nem volt lehetőség a felfelé történő zsilipelésre, mivel az ezzel kapcsolatos igényeket időben kell jelezni a Vízügynél. Így ezt akkor nem is terveztük, cserébe kitaláltuk, hogy a 3. túra kezdési helyszíne Szekszárd legyen és onnan a Sión át jutunk el a Dunáig.
Mit találtunk ki? Az ötletünk elég merész volt, pénteken munka után induljunk el a Sió, szombaton reggel pedig zsilipeljenek le minket. A merészség az egészben, hogy ez 21 órási indulást jelentett Szekszárdról, ami október elsején már teljes sötétséggel párosul, holdfény sem volt aznap este.
Egyeztetések és szükséges feltételek megteremtése után, 21 órakor a Palánk úti Sió hídnál a vízre szálltunk és megkezdődött az éjszakai kaland a számunkra teljesen ismertlen terepen. Éjszaka a víz igen aktív volt, sokszor nagy halak ugrottak fel. Útközben találkoztunk horgászokkal is. Időnként szürke gémeket is láttunk. Hallottuk még szárazföldi állatok mozgását is a parton, azonban őket nem láttuk. Útközben szerencsére csak egy kidőlt fa volt, ezt a területet teljesen elfedte a békalencse, nem volt látható mi van a vízen, sikerült jó részén keresztezni a fát és át tudtunk haladni felette. A hőmérséklet meredeken csökkent, már biztosan 10 fok alatt volt amikor megérkeztünk a zsiliphez szombaton 01:00 óra magasságában. Éjszaka sötétben kikötéssel együtt, a sátor felállításán át az alvó állapotig való eljutás kb 1 órát vesz igénybe, tehát 02:00 órakor már aludhattunk is.
Már elalvás után, arra ébredtem, hogy valaki megnyomogatta a talpam ami a sátor oldalához ért, igen gyorsan felébredtem, hang alapján vaddisznó lehetett, nem volt túlságosan érdeklődő hamar távolodott a hangja.
4 óra folyamatos evezést követően, csupán 5 óra alvás után, szombaton 7 óra körül ébredtünk, felkészültünk az indulásra. A zsilipelés nagy élmény volt, először volt benne részünk, kb 5m-rel kerültünk lejjebb utána.
A Dunáig nyugodt vízen eveztünk ki, onnantól viszont egészen a Gemenci erdőig folyamatosan meg kellett küzdenünk a Déli szél által keltett/megerősített hullámokkal, a víz hőmérsékletére való tekintettel, semmi esetre sem szerettünk volna beborulni, ezért a Gemenci erdőt elérve bekanyarodtunk a holtágba, ami valójában nem is az, sok órás evezést és naplementét követően jutottunk el Bajára, ahol még a vasúti híd előtt az első alkalmas helyen kikötöttünk egy homokszigeten, és a szokásos teendők után a péntek estétől tartó sok evezés után lepihentünk.
Vasárnap reggelre, ahogy azt előre jelezték, a szél elállt a víz megnyugodott és már csak egy rövid szakasz volt hátra Mohácsig. Utunk nyugodtan zajlott, ami jól is esett nekünk az előző napok után. Mohácson egy stégen keresztül kipakoltunk, itt nagyon iszapos volt, ezért a kenut lentebb egy lapos kavicsos részen vettük ki a vízből és vittük fel az autóhoz.
Így véget ért a 3×2 napos +1 éjszakás kaland. Elmondhatjuk, hogy minden a tervek szerint alakult és sikeresem megérkeztünk a célba. Az érzés azonban még mindig bennünk van amikor elindultunk ketten Kisorosziból az általunk eddig még nem ismert útra a több napos kenuzás világába. Korábbi részek a linkeken.
Folytatás a tervek szerint: Rajka (Mosoni Duna) – Győr – Esztergom – Visegrád – Kisoroszi.
Képek 3. útról:
Éjszakai evezés a Sió alsó szakaszán. El kell képzelni, hogy nagyon sötét volt és fokozatosan egyre hidegebb lett. A kikötés után találtunk egy potyautast.Hajnali ébredés a sátorban.Sátorbontás, adtunk időt a külső rétegnek a száradásra.Szöcsi is jött napozni :)Folyómeder mélyítés volt folyamatban.A távolsági fényszóró örökké tartó rögzítést kapott.Sió-árvízkapu kezelő helyisége. Sió-árvízkapu házőrzője és napkollektora egy személyben. Sió-árvízkapu épületének bejárata.A jobb szigeteléssel ellátottak már 9 óra magasságában az árnyékot keresték.Beúszás a zsilipbe.Zsilipelés indul …Mögöttünk felemelték a falat, majd leengedték a vizet alólunk. Nekünk az oldalfalon lévő létrába kellett kapaszkodni ez idő alatt.Elértük a Duna szintjét, zöld utat kaptunk a kihajózásra.Magunk mögött hagytuk a zsilipet és a segítőkész személyzetet.Bevezető rendszer hajóknak.Visszatekintés.Sió és Duna találkozása, innentől indult a kaland 2. részeA Dunán a Déli szélnek köszönhetően nagy hullámok voltak, melyek a sarkantyúk környékén már kenu borogató méretűre dagadtak.Szárazföldiként érkeztünk, vízimadárként távoztunk :) Az őszi túra szépsége, a tömött kenuban is megmutatkozik.A homokszigetek még mindig nagy kedvenceink voltak. Talpmelengető érzés volt. Jól esett a hűvös időben.PihiFordulás a Gemenci erdő felé, menekülés a hullámok elől. A Rezéti-Holt-Duna ágon haladtunk kb 20km-ert, itt majdnem állt a víz végig folyamatosan evezni kellett, hogy időben Bajára érjünk.Egyre lejjebb ment a nap, megnyúltak a fák árnyékai.Naplemente, még majdnem 1 órányira volt tervezett pihenő helyünk. Nem értünk ki a Dunára.Baja fényei, végre! Napkeltés sátras pillanat.Baja, Türr István híd. A tavaszi kerékpár túra során rajta, most alatta haladtunk át.A homokszigeten, egy röplabda pálya.Dunaszekcső – Dunafalva komp.DRV Zrt. területe.Érkezés Mohács határába.A Katasztrófavédelem Tűzmadár nevű hajója.MAXIMA I.Mohács iparterülete.Távolban a mohácsi komp, itt lassítottunk mert kereszteztük egymás útját.Mohács – Újmohács kompKikötési lehetőségek, stéggel rendelkezőknek. Mi is itt pakoltunk ki a hajóból.A kipakolást követően eleveztünk egy lankásabb partszakaszra és innen keréken gurítottuk az autóig.Nyomás (Bár) haza …Október legelején indultunk, azonban olyan hosszúra sikerült a túránk, hogy az Obiba már csak Karácsonyra érkeztünk meg :)
A nagy sikerre való tekintettel, azaz hibátlanul alakult az első vízitúránk, kedvet kaptunk tovább haladni a Dunán lefelé. Célul tűztük ki, hogy egészen Mohácsig még az idei évben elevezünk. Az előző túránk (link) folytatásaként Kulcson a kikötő mellett tettük vízre a járművünket. Kb. 100fkm-es út állt előttünk, ekkor még pontosan nem tudtuk mi a legjobb kiszállási pont a 2 napos túránkon.
Sátorozásra Paks környékét terveztük ami mintegy 60fkm-re van Kulcstól, első nap célszerű többet menni, hogy másnap ne kelljen kapkodni, legyen idő kiélvezni a természet szépségeit.
Az őszi hűvös éjszakára készülve választottunk hálózsákot és derékaljat.
A Gemenci erdő környékén a legjobb kiszállási pontnak az alsó árvízkapu ígérkezett. Ennek a feladata szabályozni a Sió vízszintjét az alsó szakaszon, továbbá Szekszárd várost megvédeni az esetlegesen a Duna felől érkező árvíztől, ezért is van nagy jelentősége.
Induláshoz készen, csomagok a fedélzeten.A végtelen Duna, ez várt ránk 2 napig.Dunaújváros a Duna felől nézve.Valaki nagyon kormolt.M8 autópálya Danai híd.Lábnyújtóztatás.Gyár.Dunaföldvári híd. Dunaföldvári híd., már megint.Az időjárás borongós volt …szerettük volna eső nélkül megúszni …ami sikerült is.Pihenő ismét.Haladunk tovább.2D / 3D felhők.A kanyar után Paks következik.Paksi komphajó, egyszerre érkeztünk volna a kikötőhöz, ezért mi lelassítottunk és megvártuk őt.A távoli Paks.A közelebbi Paks.Megtaláltuk a számunkra megfelelő sátorhelyet.Szép mintákat formázott a már visszahúzódott víz.Megnyúltak az árnyékaink. Kenus naplemente a Dunán I. Kenus naplemente a Dunán II. A sátor éjszakai kivilágításban.Reggelre megfordult :)és nyújtózott is egyet, szinte sürgette az indulást.Az előttünk álló út, már csak 40fkm.Tükör.Paksi Atomerőmű hűtővíz befolyó. Paksi Atomerőmű hűtővíz kifolyó. Az épülő Duna híd Paks ésKalocsa között.Hídépítő uszály. Magtár.Szent László híd M9. Szent László híd M9. Az ősz színei megjelentek.Befordultunk a Sióra.Haladunk a zsilip felé.Sió Árvízkapu alvízen.Az árvíz kapun.Az árvízkapu a szárazföldről nézve.Ezt a hajót senki ne várja, évek óta nem jár.Keselyűvel ma nem találkoztunk.A partravetett.Nagy orrú.Úton hazafelé, sokszorosan túllépve a kenu végsebességét :)
A 2 napos kirándulás 97fkm-re sikerült Kulcs és a Sió Árvízkapu (alvízen) közt.
A folytatásban, éjszaka evezünk a Sión, másnap zsilipelés és irány Gemenc, Rezéti-Holt Duna, mindez egy komolyabb szervezés után.
Duna / Természet / Vizitúra — Kenu túra a Dunán 1. rész, Kisoroszi – Szentendre – Budapest – Érd – Kulcs útvonalon bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva 31 aug 21
2021.08.30 – 2021.08.31. Kenu túra a Dunán, Kisoroszi – Szentendre – Budapest – Érd – Kulcs útvonalon
Utunkat nem messze a Kisoroszi rév állomástól kezdtük meg reggel fél kilenc magasságában a Szentendrei Duna ágon.
2021-ben a nyár vége elég hűvösre sikerült és indulásunk napján a szél is jelentősen fújt, szerencsénkre Észak-Nyugati, ami inkább segített, mint hátráltatott minket. Azt, hogy az időjárás mennyire nem a vízi sportoknak volt szánva, mi sem bizonyítja jobban, hogy napközben gyakorlatilag csak a menetrend szerinti egy-két hajóval találkoztunk.
Budapesten a Margitsziget jobb oldalán haladtunk, összesen egy hajóval találkoztunk csak, ami számunkra még most is hihetetlen. A főváros vize teljesen nyugodt volt.
A két napos evezés során 95 km-ert tettünk meg. Első nap 60 km-ert, második nap pedig a maradékot. Az idővel úgy gazdálkodtunk, hogy alapul 5 km/h átlagsebeséggel vettük, ebben a pihenőidők is benne vannak. Tapasztalat szerint egy kicsit nagyobb lett az átlagsebességünk, mint amivel számoltunk, de inkább időben érkezzünk, mint ránk sötétedjen. rész link
Pakoló szörny Dunabogdány magasságában, inkább elkerültük, így is tele volt a hajónk.
A Szentendrei – sziget első és egyben utolsó hídja Tahitótfalunál.
Visszafordulva, a háttérben a Váci Cementgyár alkotása is látható.
Surányi rév
Szentendre a templomok városa, is.
Szentendre után, de még Budapest előtt egy pihenő.
Megyeri híd, kb a napi táv felénél jártunk ekkor.
Budapesten a Római parton többszöri kikötés után sikerült lángoshoz jutni.
Parlament, itt már látszott hogy valami készül.
A Lánchíd elhíresült felújítása folyamatban volt ezen a napon is.
A tökéletes reklámfelületet is megismerhettük.
BME a Duna felől nézve.
A Déli összekötő vasúti híd felújítása is folyamatban volt, a vonatok már az egyik elkészült oldalon közlekedhettek. Az eltávolított régi híd elemek pedig a Dunán uszályokon voltak elhelyezve.
Egy zápor is utolért minket, amit Csepel felett dupla szivárvány követett, megérte kicsit elázni.
Távvezeték és szivárvány.
A Lakihegyi adótorony látható a kép közepén, figyelmesebbek bal oldalon kiszúrhatnak egy SUP-pal közlekedőt is.
Megérkeztünk a táborhelyre, Érd Ófalu magasságában.
A sátrat úgy állítottuk fel, hogy reggel a napkeltére kelhessünk, ennél több nem kis kellhet senkinek. Éjszaka kb 15°C -ig csökkent a hőmérséklet.
A közeli löszfalban költő gyurgyalagok kirepültek, már készültek az elutazásra.
Képzeljük el felújítva is ezt a hajót.
Százhalombatta magasságában, háttérben a MOL kéményei.
Ercsi, a kikötőhöz közel van egy fagyizó.
A végtelen Duna.
Kulcshoz a végállomáshoz közeledve, távolban egy szélerőmű is látható, ami az első magyar közüzemű szélturbina hazánkban, 600 kW névleges teljesítményű.
Visszafordulva, már közeledett mögöttünk egy vihar.
Kulcs hajóállomás, Kulcs nevű hajója.
A kulcsi horgászok csónakjai a kikötőben. A közelben a hajóállomáson sólya lehetőség is van. Mi a kavicsos parton kötöttünk ki.
Az idei évet nem kell senkinek sem bemutatni. Sokunk számára egy nehéz éven vagyunk túl, a gondokat próbáljuk meg elfejteni az ünnep idejére, és ha ez sikerült, saját boldogságunk érdekében tartsuk is meg ezt az állapotot, a 2021. évet pedig kezdjük megújult erővel és ne hagyjuk, hogy elrontsák.
Boldog Karácsonyt Kívánok! :)
borkóstoló / Élet / Gasztronómia — Borkóstolás a Sveda Borházban bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva 15 dec 20
Az idei nyáron több kisebb országhatáron belüli utazás gazdagította az élményeim gyűjteményét. Egyik legérdekesebb volt ezek közül, amikor anyukámmal Lillafüredre és Tolcsvára, Tokaj-Hegyalja szívébe látogattunk el, ahol Sveda László úr mutatta be bor és nektár különlegességeit.
Borház bejárat, aki erre jár ide érdemes betérni.
Később lementünk a pincébe is, ahol a boroshordók mellett
egy kisebb gyűjteményt, a kóstolt borok és nektár ízein felül
egy igazi különlegességet, egy 101 éves Tokaji Aszú 5 puttonyost is megcsodálhattunk.
A kóstolók után a Borházban tudtunk vásárolni.
5 puttonyos Tokaji Aszú és Tokaji Eszencia „Nektár”.
A Nektárt talán nem mindenki ismeri, ezért itt egy rövid összefoglaló róla, hogyan is képzelheti el aki még nem kóstolta: „… tőkén aszúsodó és szüretkor külön, szemenként leszedett aszúszemekből készül. Préselés nélkül készül a kiszivárgó mustból, ugyanis a szőlőszemek saját súlyuknál fogva nyomják össze egymást és így folyik ki belőlük a lé, amely sűrű nektárt képez.” forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokaji_esszencia
2019-ben aranyérmesek lettek.
Amikor már azt gondoltuk volna, hogy megismertük a palettát, Sveda úr akkor mutatta meg számunkra a 6 puttonyos Aszujából készített szappant, aminek kellemes illatát nehéz elfejteni.
A nyári nap melegségéről a gólyák is tudnának mesélni.
