Védjük a Földet elv alapján nem utaztam el a szép Spanyolországba inkább itthonról néztem meg, hogyan tűnik el a nap, nem teljesen „csak” részlegesen, szerintem ez is igen látványos volt. A képek Tatbányáról készültek.
Az csillagászati esemény előtt két gólya tartott rövid légibemutatót, mintegy felvezetve a közelgő látványosságot.
A fényképezőgép installáció így nézett ki, a védelmet egy életmentő izofólia darab biztosította.
Véleményem szerint jól bevált az izófólia.
A nap a Bánhidai erőmű mögött ment le az én szemszögemből. A szélerőművek is látszanak a háttérben.
Naplemente után a Bánhidai erőmű (ami már jó pár éve nem üzemel).
+1 kép, ennek érdekessége, hogy egy objektíven keresztül vetítettem a falra a képet és ezt a falra vetített képet fotóztam le telefonnal.
2017.01.08. Befagyott a Öreg-tó Tatán, nem kicsit!
Emlékeim szerint utoljára 2009-ben volt hasonlóan befagyva az Öreg-tó Tatán, akkor szinte az egész tavat bejártuk jégkorcsolyával a lábunkon, természetesen tiszteletben tartva a madarak területét.
Ezúton is kérek mindenkit, hogy a nálunk megpihenő vadlúd csapatot semmilyen formában ne zavarja meg.
Érkezés a tópartra a Pikant étterem irányából, a nap már ereszkedik lefelé.
Egy régi fotón talán így nézhetett volna ki a Víztorony és a Sörétgyár.
Karcosan, de nem megtörve, szerencsére :)
Nyomokban kemping hangulat alakult ki.
Korcsolyázók a jégen, ki tudja hányan …
háttérben pedig a Tatai vár.
Jégkorongozók is kihasználják a végtelen területet, …
leheletükből érződik a -10˙°C környéki hőmérséklet.
Fél szemem mindig az égen van, várom az hazaérkező ludakat.
Tatai Víztorony a Kálvária hegyen.
Néha kicsúszott egy-egy tappancs.
Minden rendelkezésre álló eszközzel a jégen :)
Gyerünk!
Ha két korongot látsz a képen jó a szemed.
A nap a horizont alá süllyedt, a Tatai vár még mindig szép háttér.
Parti fűszálak mögül fotózva a már szép számmal jelen lévő vadlúd csapat.
A tiszta égboltnak köszönhetően a Hold is tökéletesen látszott.
Vadludak, víztorony, sörétgyár és a parázsló égbolt.
2013.12.27. Karácsonyi madarásznap a Farkaserdőben Budapesten Fényképek
Az MME egész évben aktív, mi sem bizonyítja jobban mint, már a Karácsonyt követő első napot érdekessé tették sok száz érdeklődő számára, akik ellátogattak a Farkaserdőben megrendezett madárgyűrűzésre. A rendezvényt az MME Budapesti helyi csoportja szervezte és bonyolította le. A délig tartó programra a vége előtt kb 1 órával érkeztem, mondhatni a legjobbkor, hiszen a nap legkülönlegesebb madarát egy szajkót gyűrűztek. Őket általában a kismadarak befogására tervezett madárháló nem szokta rabul ejteni.
Hangja már messziről hallatszott, amikor sétáltam a helyszín felé.
Ő nem annyira örült a gyűrűzésnek, mint mi.
Alapos szemrevételezés (és kisebb seb begyűjtése) után …
szabadjára lett engedve, szerintem számára ez egy nagyon boldog pillanat volt.
Sok széncinege és kék cinege került gyűrűzésre, az egyik kék buksijút pedig érdekesség képen meg is mérték.
Az ártatlannak tűnő kismadár, egyébként nagyon erősen csíp …
hosszas ideig pihent az egyik kisgyerek tenyerében.
Zöldikéből is láttunk párat, a morcos tekintet mögött félénk madár bújik meg.
Ő talán egy másodpercig sem pihent azonnal elrepült.
Délhez közeledve elindultam az felderíteni a Farkaserdőt.
A mókusok is nagy számban jelen voltak, …
ők is kiszolgálják magukat az etetőkből.
A vízcseppek Karácsonyi csillogást mutattak be.
A jó időnek köszönhetően a fenyő sem volt havas, …
egyes fákon még őszi hangulat uralkodott.
Tovább sétálva az első érdekesebb madár akivel találkoztam a sárgafejű királyka volt.
Később találkoztam kis fakopánccsal …
több meggyvágóval, akiknek a csattogó hangja már messziről hallható volt.
A nagy fakopáncsok sem pihentek …
szorgosan keresték a táplálékot.
A szajkó úgy érezte nem látható fent az ágak közt.
A mókus morgó fújtató hangjával szinte elzavart az etetőtől, pedig talán nem is neki
hanem inkább a cinegéknek vannak odakészítve a magok.
A 2013. évben emberek és állatok egyaránt megtapasztalhatták milyen az amikor a tél elhúzódik és a tavasz egész későn, csak április közepe tájékán veszit át az uralmat a téltől visszavonhatatlanul. A tavasz beköszöntével a madarak téli etetési szezonja lassan lezárul, az ébredező természetben egyre nagyobb mennyiségben megtalálják a leginkább csőrükre való táplálékokat, ezért próbáljunk meg fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt fektetni az itatásukra, erről bővebben az MME oldalán lehet olvasni.
Még havas volt a táj amikor először találkoztam idén barázdabillegetőkkel.
Egy kis patakhoz közel röpködtek, szemmel láthatóan nem élvezték a havat.
Az első napsütéses reggelen a feketerigónak már melege volt.
A dolmányos varjút naplemente idején sikerült röptében megörökíteni.
A tengelicék helyenként még etetőkre jártak,
máshol viszont a földön keresgéltek.
Nádi sármány egy akácos ágon mutatta meg magát.
Csilpcsalpfüzike a szántóföldön keresgélt ízletes magokat.
Sokunk által a legkedvesebbnek tartott madár a vörösbegy,
ő teli torokbók köszöntötte a tavaszt.
A szajkó a múlt évről még megmaradt utolsó falatokat csipegette.
Mindannyiunk örömére a fehér gólyák folyamatosan elfoglalták a fészkeiket.
A füsti fecske a víz felett mutatta meg fehérlő hasát,
időnként pedig a vízből szedett ki a fészekrakáshoz nélkülözhetetlen alapanyagokat.
A barátposzáta is megmutatta magát, ő évente kétszer is költ.
A fülemüle énekében biztosan mindenki gyönyörködött már, azonban a madarat nehezebb megpillantani, általában sűrű bokrokban tartja előadását.
A sárgafejű királyka egy igazi különlegesség, Európa legkisebb madara, testtömege mindösszesen 4-7 gramm közt alakul. Sokat és gyorsan ugrál, ezért elég nehéz őt lefotózni.
A házi rozsdafarkúakról már verőfényes napsütésben készültek a képek,
énekükben érdekes reketes hangot is beleszőnek, azonban ez nem azt jelenti, hogy meg lennének fázva.
A széncinegék teljesen tavaszi hangulatba kerültek, ennyi sok szép virág közt.
A kékcinegék az odújukat bélelték ki. A képen látható odú eleje egy fém lappal van megerősítve ezzel megakadályozzák, hogy másik madarak pl.: harkályok kitágítsák a bejáratot és elfoglalják az odút.
A zöld küllő egy igazi színpompás madár, aki igen óvatosan mozog, általában repülés közben hangjával hívja fel magára a figyelmet.
Amikor észreveszi, hogy figyeljük egy ideig mozdulatlan majd szépen átkapaszkodik a fa túloldalára, hogy ne láthassuk.
A fekete harkály ritka és félénk madár, először amikor meglátott el is menekült,
később szerencsére sikerült közelebbről és
még közelebbről is meglesni őt.
A fácánok nem is tudom hol aludtak eddig … mostanra szinte mindenhol egyszerre előbukkantak
és ha nem is láttátok őket a hangjukat biztosan hallotta mindenki.
A tőkés récék egy része télen is velünk volt, ők biztosan nagyon várták velünk együtt az értékes napsugarakat.
Az egerészölyvek fészke már várja az utódokat,
tiszteletemre, nem mondom, hogy örömükben kőrözni kezdtek felettem,
miközben nem túl kedvesen javasolták ideje mennem a fészek környékéről.
Egy szerencsés pillanat egerészölyvet és sugárhajtású repülőgépet sikerült egy képen megörökíteni.
A barna rétihéják sem töltik haszontalanul a szabad idejüket,
a fészküket építik, az alapanyagok …
formázását esetenként már a levegőben megkezdik,
végül a széllel szembe fordulnak és leszállnak a fészkükre.
Végére hagytam a karvalyokat, ők nem úgy szeretik a madarakat mint mi,
inkább főételként. A két képen valószínűleg egy pár látható, utóbbi sokkal bátrabb volt.
2013.02.16. Madárgyűrűzés az Óbudai-szigeten képek
Az Óbudai-sziget K-hídjához közel leparkolva elsőként egy varjúval sikerült találkozni, sokan nem szeretik őt pedig „a varjú is énekesmadár, csak rocker…”
A 9 órási találkozóra időben megérkezett mindenki és az MME helyi csoportjának a vezetésével megkezdtük a 4 db kihelyezett etető meglátogatását. Az első etetőtől távol maradva kék cinegék, széncinegék és a csuszkák megfigyelése után nem sokkal egy fakopáncs is tiszteletét tette.
Az etetőt egész közelről is megfigyeltük, nagy élmény volt mindenki számára látni, ahogy az apró madarak csipegetnek.
A faágak tetején időközben összegyűlt a citromsármány csapat, éppen rájuk szegeződik mindenki tekintete.
Az apró őszapókat nem mindenki vette észre, azért egy fotó erejére megvillantotta magát az egyik kismadár.
A második etetőt a madarakon kívül a mókus is látogatta.
A harmadik etetőnél készült a kép, ez persze nem azt jelenti, hogy a többibe nem került finom táplálék az apró énekesek számára.
A madárháló a negyedik etetőhöz közel volt kifeszítve, a képen jól látszik, igen eredményesen tette a dolgát a csapda. A zsákokban sok érdekes madár várta a gyűrűzését. Lássuk sorban őket …
Széncinegék voltak többeségben.
A különleges madarak listáját gyarapította egy közép-fakopáncs, ő igen hangosan kiáltozott gyűrűzés közben, nem örült a fogságnak.
Kék cinege kicsit még aludt a tenyérben gyűrűzés után. Bal lábán jól megfigyelhető a szakszerűen elhelyezett gyűrű.
A képen apró élénk színű hím csíz.
Csuszka, aki rendszeresen járt az etetőre, azonban a magokat nem mindig eszi meg, hanem a fák kérgében gyűjti össze.
Madársimogatás, kék cinegét és széncinegét lehetett simogatni.
A gyerkőc simizte a madarat miközben csipkedte a gyűrűző ujját a kék fejű, állítólag igen erőteljesen csíp, ez a szelídnek tűnő madár.
A gyűrűzés ideje alatt egy balkáni fakopáncs is fenn akadt a hálón, vele igazán óvatosnak kellett lenni, ha ő elkezdi kopogtatni az ember kezét abból semmi jó nem származhat.
Az egyik kék cinege, alig akart elrepülni, alaposan kipihente a gyűrűzés fáradalmait.
Az időm fogytán volt, hazaindultam szintén a szigeten találkoztam először zöld küllővel, akit a hangja buktatott le, már messziről hallottam, csak a hangot kellett követnem. hogy ráleljek.
Láttam szajkót is.
Az első etetőhöz visszaértem, nem volt csak egy meggyvágó ott, ő fészkelte be magát, ilyenkor más madár nem nagyon mer az etetőn mutatkozni.
A meggyvágó távoztával visszajöttek a cinkék.
A földön tojó csíz (előtérben) és hím csíz (a háttérben) eszegetett.
2013.01.12. Téli odúellenőrzés a Szilas-pataknál a Ligeti Madárvédelem szervezésében – fényképek
Úgy alakult, hogy az év első bejegyzése a kis madarakért történő fáradozásról fog szólni. A Ligeti Madárvédelem szervezésében került megrendezésre egy téli odúellenőrzés, melynek eredménye képen következtetések vonhatóak le az kihelyezett odúk használatáról és a várható tavaszi költésről.
Nem a helyszínem, hanem oda felé tartva Tatabányán fotóztam ezt a szép példány rókát, nem jött oda hozzám, inkább menekült valószínűleg nem volt veszett.
Az odúellenőrzés helyére egyszerre érkeztünk a Ligeti Madárvédelem tagjaival, ahol Dávid az út túlsó oldalán egy egerészölyvet pillantott meg, mire felmásztunk a töltésre a következő látvány fogadott minket.
3db varjú üldözte ki a territóriumából az ölyvet.
A csata elég komolynak bizonyult, előkerültek a karmok.
A túlerővel szemben az ölyvnek azonban nem volt választása, el kellett hagyni a területet.
A csata után békésebb vizekre eveztünk, megkezdődött az 1-es számú odú leszerelése.
A kezdetben még kis csapat nagy érdeklődéssel várta mi lesz az odúban.
Az odúk megkapták a teljes Ligeti Madárvédelemre egyedi azonosítójukat.
Az odúkat már a tavaszi költésre felkészülve, ki kellett tisztítani és gondosan visszazárni a tetejüket.
Látható, hogy egyre többen vagyunk a helyszínen.
A gyerekek nagy izgalommal vártak minden nyitást.
A Szilas-patak mentén sétál a csapat.
Némelyik odúban fészekanyagot is találtunk, a fészek anyaga itt is jellemző volt a környező növényekre.
A létra nem csak létraként, hanem ideiglenes hídként is funkcionált …
a csapat egyes tagjai önállóan,
a kisebbek inkább segítséggel keltek át …
a Szilas-patak ideiglenesen telepített hídján.
Olykor a segítség a biztonság kedvéért a nagyobbaknál is elkélt.
A fa melyen …
két odú is el volt helyezve.
Az ellenőrzés során a környéken megfigyeltünk fekete harkályt is.
Nekünk talán nem, a madárkáknak szerencse, hogy van 13-as odú is.
A segítő készség minden csapattagnak adottsága.
Amikor éppen nem volt a kezemben fényképezőgép (kétszer nem volt a kezemben gép, egyik).
Tőkés réce landol a Szilas-patakra.
Mindenről pontos dokumentációt készítettünk, ami később elemzésre kerül.
Mindenki ilyen vidám volt :)
Az utolsó odú visszahelyezése … (kétszer nem volt a kezemben gép, másik. Ezúton is köszönöm)
Az egész éves kitartó munka után, túl a nagy bevásárláson és az ajándékok becsomagolásán, eljött az ideje, hogy mindenki megpihenjen a nyugalomnak és a szeretetnek adja át magát.
Kedves ismerőseim engedjétek meg, hogy ezzel a képeslappal kívánjak Boldog Karácsonyt:
Tatabányáról sokan úgy gondolják, egy nagy ipari város Budapesttől nyugatra, több embernek esetleg füstölő gyárkémények jutnak eszükbe, ez a múlt Tatabánya megváltozott az elavult üzemek helyét fokozatosan korszerűk vettek át, a városban egyre több helyen parkokat alakítottak ki. Jelenleg már csak egy erőmű üzemel, ami a város fűtéséért felelős.
Itt egy Karácsonyi képeslap a szép Tatabányáról, küldjétek el ismerőseiteknek:
Barátaim közül sokan szeretik a madarakat, nekik küldöm ezt a videót:
Ennyi bevezető talán elég is lesz, jöjjenek a nap képei…
Jól indult a reggel! A nemrégiben kihelyezett etetőben, első alkalommal volt szerencsém madarakat, mégpedig cinegéket megfigyelnem.
Később megérkezett egy kékfejű cinege is, aki hosszasan eszegette a karmai közé fogott diót.
Útra keltem, a felüljáró lépcsőjén egy nyári hangulatot idéző szemét hevert a földön.
12 óra 12 perckor Újpalota épületei felé fordítottam az objektívet.
Szintén a felüljáróról, végre sikerült lefotóznom egy dolmányos varjút, aki éppen diót szállít a csőrében. Ijedten nézett vissza rám, féltette tőlem a zsákmányt.
Kicsit odébb egy vetési varjú keresgélt, jól tűrte a fényképezést.
Délidőben jegesen sütött a nap.
Telt az idő, haladtam utamon és máris a Nyugati-pályaudvarra tudtam bekukucskálni.
Szintén Nyugati-pályaudvar, immár oldalról.
Margit-szigeten ketten szálltunk le a Combino villamosról, nyáron más szokott lenni a helyzet.
A Nap beragyogta a Dunát, a Parlament oldalt bújt meg.
Sirály a Duna felett.
A szigeten már az új Volvo busz hesegeti el a galambokat.
A szigetre besétálva érdemes visszatekinteni, jeges korlátokra bukkanhatunk, itt inkább a fotó a lényeg.
Az első fába még bele sem ütköztem, amikor csuszka jellegzetes hangjára lettem figyelmes, ő volt az.
Utamat, ez a szép fa nem elállta, hanem ékesítette.
A rigó halkan csipogott, inkább csak suttogott.
Kutya röptében, ilyet is csak ezen a napon lehet látni.
Pad fotó, ritka nála, mint a fehér holló.
Elérkeztem a találkozó helyre, ahol két idősebb ismerősöm szerencsémre pont kint volt.
Ők rendszeresen etetik a madarakat és a képeken látható mókusokat.
Voltak mások is akiket nem zavart a jeges szél.
A Margit-szigeten lévő kisállatkertnél pont etették a madarak, ennek köszönhető a tolongás a kerítés mentén.
A sas!
Az időjárásról sokat elmond, hogy a képen látható járműveket a szél tologatta ide-oda.
A természetet szépségeit magam mögött hagyva, a Szent Koronát csodáltam meg.
További ember alkotta szépséget találtam a Mamutba, rendesen fel van díszítve.
16 óra is elmúlt, amikor az éhség rám tört, egyik kedvenc helyemre a Marie Kristensen Sandwich Bar-ba mentem visszaverni a támadását. A kép címe lehetne „Keresd a csónakot!” (ha meg van lájkold a cikket)
A Vörösmarty térre volt megbeszélve találkozó, itt forralt bor mellet néztük meg az Adventi épületfestést.
Hazafelé láttam a tüntetést biztosító rendőrök csapatát vonulni.
Hazaérve nem volt más dolgom, mint lefotózni az egész út során nagy segítségemre lévő, kimondottan a mai napra megváltott jegyet.
Összességében ez a különleges dátum egy kellemes napot ölelt át, a fagyos szelet leszámítva minden jól alakult.
Az elmúlt évben a Tatai Öreg-tavon megpihenő Vadludak a nagy hideg miatt alig – alig repültek fel. A 2012. év őszi időjárása viszont kedvezően alakult a nagy csapatok mozgásának. Pénteki adatok szerint a tavon
43 000 lúd pihent meg estére, az Ő tiszteletükre hajnalban sok száz madárbarát érkezett ki a helyszínre (többen külföldről is) és sorakoztak fel a tó keleti partján.
Az első csapat, a meghirdetett programnak megfelelően 7 órakor emelkedett a levegőbe, Ők is tudták mi van a papíron.
Utánuk nagyobb szünet következett, ez idő alatt a sirályok szórakoztatták a közönséget…
a ludak a tó sekély vizében nyújtóztak.
Közeledve a 8 órához újabb csapatok indultak meg, először kisebb …
majd több ezer …
… tagot számlálóak.
A többségük délkelet felé hagyta el a légteret.
Amikor tőlünk nem messze egyszerre több ezer madár hagyja el a talajt igazán különleges hatás éri az ember füleit.
A látványnak és a hanghatásnak köszönhetően természetfilm főszereplőjének érezhettük magunkat.
A levegőben kőröző madarak mögött az Eötvös József Gimnázium rajzolódik ki.
A madármegfigyelők komoly felszereléssel érkeztek a helyszínre, figyelik a földön maradt madarakat.
Természetesen országunk legnagyobb természetvédelmi egyesülete az MME is képviseltette magát,
az ő sátrukban lehetőségünk volt belépni az egyesületbe és ezt követően 10% kedvezménnyel vásárolni tőlük.
A nap egy jelentős részében folyamatosan előadások mentek az MME sátrában.
A sátrat elhagyva a parton sorakoztak fel az árusok.
Tőlük vehettünk madárodúkat,
mézet,
különleges erre az alkalomra készített mészkőre nyomtatott poháralátéteket,
madaras díszeket,
és még több madaras díszt.
Az ilyen és hasonló rendezvényeken szerencsére mindig nagy létszámmal gyerekek is jelen vannak, és nem csak eljönnek, hanem igen komolyan felkészülve érkeznek a helyszínre.
A madarak megfigyelése kis és …
… nagy csoportokban egész nap folyt.
A ludak nemcsak a fotósokat, de a festőt is megihlették, a fejünket a megfelelő helyre illesztve az ismert rajzfilm részesei lehetünk.
A madaras programok legnagyobb kedvence a madárgyűrűzés, azonnal tömeg alakult ki a piciny madarak körül.
Kicsiny cinegének talán nem a legboldogabb pillanata, de érezheti legbelül ez érte van!
Több órás várakozás után a délutáni órákban megjelent néhány csoport az égen.
Őket még a nap beragyogta.
A rendezők és látogatók kitartóan várták a nagyobb madárrajok érkezését,
amire csak sötétedés után került sor,
akkor viszont ellepték szinte a teljes eget.
Az utolsók szinte teljes sötétségben szálltak le,
alig voltak láthatóak, lassan mindenki …
… beszivárgott az MME sátorba, ahol kezdetét vette az utolsó előadás, melynek témája a Csillagok voltak. A látványos prezentációt a MCE Felsőgallai Amatőrcsillagász Klub tartotta.
A Csillagoktól nem messze még mindig talpon voltak az MME árusai, a termékek iránti érdeklődés reggel óta semmit nem csökkent.
Az estére való tekintettel előkerültek az éjszakai madarak is.
Zármondatként elmondható, hogy az egész napos természetközelség után a látogatók hasznos ajándéktárgyakkal és különleges élményekkel gazdagon hagyhatták el a Vadludak hálószobáját.
2012.11.11. Faültetés Budapest XVI. kerületében az Erzsébet-ligetben
A Ligeti-madárvédelem szervezésében került megrendezésre a környezetünk és a madarak életterének javítása céljából faültetés Budapest XVI. kerületében az Erzsébet-ligetben. A Ligeti-madárvédelemről tudni kell, hogy a XVI. kerületben összesen hat helyszínen is jelen vannak az odútelepeikkel és etetőikkel, ezen felül 2011. év végén átadták első tanösvényüket.
Kezdjük a faültetést, első lépésben kiástuk a gödröket, ahol kiszáradt fák voltak ott azokat eltávolítottuk.
A munkában nagy segítséget nyújtottak a kertésznek tanuló fiatalok, akik a saját maguk által nevelt palántáikat hozták el.
A gödrökbe először humusz került, majd a palánta helye meg lett locsolva.
A kis fák alá tápanyagként faleveleket is tettünk.
A fiatal növények elhelyezését követően a föld visszatöltésre került, …
… amit egy alapos locsolás követett, mint megtudtuk az őszi ültetésnél legalább kétszer meg kell locsolni a növényt.
Az első elültetett platán, aki felnéz a mögötte álló nagy fákra.
Az autókra és tulajdonosaikra is gondoltunk, pár év múlva árnyékban állhatnak majd meg.
A zöld küllő megnézte mi folyik a ligetben, boldogan távozott hiszen láthatta, hogy fákat ültetünk.
A nyolc fából három egy képen., ez már egy fasor!
Igazán megtisztelő volt a darvak jelenléte Budapest felett!
Több csoportban …
… repültek el a fejünk felett.
A munka vége felé egész kicsi gyerekek is jöttek segíteni.
Összeálltunk egy csoportképre, sajnos kettőjüknek haza kellett menni.
A sikeres munkavégzés után melynek során 1db kecskefűz, 1db fekete bodza, 1db juharfa és 5db platán lett elültetve maradt idő a madarak megfigyelésére is.
Egy széncinege aki élvezi a madárvédelmi programokat.
Vetési varjú, aki szemmel láthatóan felborzolta kicsit magát.
A Ligeti-madárvédelem tanösvényének az eleje.
Hegyi fakusz, aki általában a téli időszakban látogatja a környéket, köszönhetően az etetésnek.
