2024.08.24. A Grosser Donnerkogel meghódítása via ferráta úton – Intersport Klettersteig
A 2050 magas hegy csúcsára az Intersport által épített Klettersteig vezet fel,
melynek a fő látványossága a pár éve megépített 40m hosszú drótkötél létra.
Ne szaladjunk ennyire előre, utazásunkat kb 1,5 hete találtuk ki, mindkettőknek erre a hegyre esett a választása.
Szerencsére még egy korábbról érvényes volt a 10 napos osztrák autólya matricánk, az időjárást folyamatosan szemmel követtük a Metblue oldalán, ami folyamatosan kedvezőnek jelezte a szombatot hegymászásra.
Így szombat reggel, azaz inkább hajnalban , 5 órakor elindultunk. Mi a bonyolultabb, a hegyek közt kanyargó, alagutakban átbújó utat választottuk, Sopronnál elhagyva az országot és az S6 és A9 úton haladva Ausztriában.
A kb 1000m-en lévő szintre ahol több parkoló is található 11 óra előtt érkeztünk, minden teljesen tele volt, aki teheti inkább a reggeli órákban érkezzen.
Mi a felvonóhoz a legközelebbi parkolóban meg tudtunk állni, egy kis várakozás után, de az kizárólag a szerencsének volt köszönhető, 2 autós pont elhagyta a parkolót, miközben beöltöztünk.
A parkoló fizetős, 2 Euro / óra , és maximum 3 órára lehet jegyet váltani, ami első hallásra komolyabb gond, mivel a teljes túra, 6-8 órát is igénybe vehet.
A helyiek elmondása szerint viszont nem ellenőrzik a 3 óra túllépését, csak bízni tudtunk ebben.
Mi kihasználtuk a felvonót https://www.dachstein.at/en/summer/cable-cars/gosaukammbahn ezzel időt és energiát spórolva.
A felvonó 923m-ről visz fel minket 1473m-re. Jegyünket, úgy váltottuk meg, hogy fel és le érvényes legyen, itt figyelni kell a nyitvatartásra, ami különböző hónapokban más. Amikor mi voltunk 18 órakor indult az utolsó járat lefelé, ezt kellett elérnünk!
Mosdó mint alul és felül is található, ez esetleg fontos információ lehet. Ne feledjük 4-5 órás felfelé mászás következik.
A járatunk 11 után fél órával elindult felfelé, egyre szebb látvány tárult elénk.
A felvonó kezelője szerint, már túl későn indulunk ferrátázni és nem fogjuk elérni az utolsó járatot, erre figyelmeztetett minket, mivel 2 órás sorban állás van a hegyen.
Távolról az acélsodrony létra a két hegyet köti össze, alatta szakadék.
Túránk alapjául a https://www.bergsteigen.com/touren/klettersteig/intersport-klettersteig-donnerkogel/ oldalon található gpx-et vettük, elhagytuk a felvonót és megcélosztuk az Intersport Klettersteig beszálló pontját.
Itt páran várakoztak csak, köztük egy magyar pár is, ők mesélték, hogy a parkoló szintről a gyalog, kihívásokkal teli úton jöttek fel a hegyre. Ők utánunk csatoltak be, ahol várakozni kellett ott beszélgettünk a hegy meghódítása során.
Elég rövid idő alatt eljutottunk, az első kihíváshoz, egy függőleges részhez, itt a falból kiálló cölöpök nyújtottak segítséget, itt már érezhető volt a magasság.
Egyre feljebb másztunk, változatos terepen, voltak könnyebb és nehezebb részek is.
Egy visszatekintés a beszálló pontra, már ekkor jelentős magasságban voltunk.
Egy függőleges létra megmászása utáni rész.
Kb fel útnál jártunk amikor elfogyott a sodrony, itt átt kellett sétálni a folytatáshoz, lehetőség szerint nem átlépve a képen látható jelzést.
Egy alacsonyabb szinten megkerültük a Kleiner Donnerkogelt, az ő csúcsát nem érinti az út.
A kép bal oldalán feltűnik egy mászó, ő jár ott ahol elkezdődött a séta.
Földre fektetett létrákon másztunk enyhén felfelé, helyenként csúszós talajon, utána …
… könnyebb lefelé mászások és sétálós részek váltogatták egymást, volt lehetőség a fotózásra bőven.
Még nem egy idő után elénk tárult a Grosser Donnerkogel teteje (kép jobb felső részén).
Innen már látható volt a 40m-es létra, két kicsi pötty a nap alatt a két hegy között.
Közelebb érve és a létrára ránagyítva, már kivehetők az emberi alakok.
Képen a létra utáni rész, egyértelműen látszik az sem lesz unalmas, a hegy gerincen halad az út.
Itt jártunk amikor jóval előttünk mutatták és mondták, hogy STOP álljunk meg, a létránál torlódás van.
Mi innen nem láttuk, kérdésünkre azt felelték, hogy 25 ember állt sorban. Ez egy könnyebb szakasz volt, ahol meg kellett állni. Tudtunk magunknak a sziklákon ülőhelyet találni, 13 óra környékén járt az idő, adott volt minden lehetőség, hogy ebben a gyönyörű környezetben, kb 1800m-es magasságban elfogyaszthassuk az ebédre szánt gyümölcsöket szendvicseket, pótolva az elveszített energiát.
Kellett is az energia pótlás, mert még legalább 250m magasságot kellett leküzdeni felfelé és akkor a lefelé útról nem is beszélve.
Ebéd után, kis mászás következett, mint egy bemelegítés a 40m-es létra előtt, …
… először alulról láttuk, ahogy a többiek mennek, kis idő múlva viszont már nekünk kellett felcsatolni.
Mennyi is a 40m? Egy 10 emeletes ház kb 30m magas, képzeljük el milyen lehet egy ilyen 40m-es nem stabil, kicsit lengedező létrán átmenni, miközben mások is mozgatják alattunk, mivel egyszerre 4 személy mászhat rajta. Arról se feledkezzünk, meg hogy időközönként át kell akasztani a karabinereket,
ez idő alatt csak egy kézzel lehetséges kapaszkodni.
Éppen a létrán haladok, még a képről is jól érezhető a mélység.
Ha mindenki átérezte mehetünk is tovább, le kell szállni a létráról, áttérni a függőleges falra, alattunk már lassan 1000m a korábban látott tóhoz képest.
A látvány egyre lenyűgözőbb, a felhők árnyékai igazán érdekessé tették a képet.
Nem olyan sok, szinte függőleges mászás után, egy kis csúcson keltünk át, majd lefelé haladtunk.
A kép bal oldalán látható a Kleiner Donnerkogel hegycsúcs (1916m), már bőven felette jártunk.
Az utolsó szakasz nehezebb majdnem függőleges résszel indult , majd fokozatosan egyre csökkent a meredekség, …
… még nem egyszer csak véget ért a sodrony.
Innentől sétával lehetett a gömbölyű hegycsúcsot megközelíteni.
Elérkeztünk a Grosser Donnerkogel csúcsára ami 2050m magasan van, egy kereszttel a tetején.
Itt elkészültek a közös képek, a szelfik és a tájképek egyaránt, pihenni sok időnk nem volt, ne feledjük várt minket a felvonó lefelé, azaz pont nem vár (mint jelezte a kezelője), ezért indulni kellett.
A csúcstól nem messze egy hasadék, itt kb 1000m mélyre látunk le.
A lefelé vezető út helyenként törmelékes, máshol nagy lyukacsos mészkő falakból állt, folyamatosan figyelni kellett, nem volt érdemes rosszul lépni!
A hegy másik oldaláról egy kép, nyugati irányba, mi kelet felől jöttünk fel.
Majd 2 óra volt a lefelé út.
A beszálló pont környéke a lefelé vezető útról fotózva.
19:40 kor a tehenek hirtelen útnak indultak, pont kereszteztük egymás útját.
Elértük az eggyel zárási előtti járatot, ami 17:45 kor indult.
A fáradtság egy részét a tó partján pihentük ki.
Még párszor visszanéztünk a hegyre (képen a középső csúcs, amit megmásztunk).
Kiváló turisztikai központ, minden megtalálható a természetre vágyóknak.
Hazafelé úton a naplementében még pár kép …
… készült a besötétedés előtt.
Feledhetetlen élményeket szereztünk, ajánljuk mindenkinek aki már itthon megfelelő biztonsággal közlekedik C/D via ferráta utakon és szeretne megismerkedni, itthon át nem érezhető magasságokkal.
Ha tetszett az írás az oldalamat se felejtsd el lájkolni ;)
https://www.facebook.com/szendreiblog/
Köszönöm! :)
