A hivatalos átadási ünnepséget jóval megelőzve a kellemes november eleji időt kihasználva már több száz kerékpáros igénybe vette Magyarország legújabb kerékpárútját, mely Tatabányát köti össze Tatával és lehetőség van róla letérni Vértesszőlősre is.
Az út eleje Tatabányán a Kertvárosi körforgalomnál van,
itt rögtön tájékoztatást kapunk az út hosszáról.
Mint neve is utal rá az Által-ér mentén halad.
Az egész útra talán egy rosszat lehet mondani, az M1 autópálya alatti szakasz környékén elég rossz minőségűre sikerült az aszfaltozás.
Az út elvezet egy igen szép korú híd mellett is.
Vértesszőlősi leágazás, itt még láthatóak a munkagépek.
Ez már Tatán az erdős rész, a Derítő-tó után, nem sokkal az út vége előtt ami nem más mint a Fáklya utca, ahonnan visszafordultunk.
Lefelé ment már a nap a Derítő-tavon.
Látható, hogy már az első napokban is szép számmal tekertünk az úton.
Mini állatkert.
Utunk során Barátokkal is volt szerencsénk összefutni.
Kis Kacsás-tó és naplemente.
Korszerű Flirt motorvonat.
A kerékpárút szerencsére a vasút alatt halad el, így a piros lámpa sem lehet gond.
Vértesszőlős felé is tettünk egy kitérőt.
A környék élővilága gazdag, aminek az egyik bizonyítéka a képen látható szürke gém.
Tükörsima felület.
Visszafele út az M1 után.
Utunk végére pont lement a nap.
Összességében elmondható, hogy egy színvonalas biztonságos, kicsit sem unalmas úttal ajándékozták meg a kerékpárosok szerelmeseit.
Őszi túrák közül az egyik legkedveltebb a Vértes hegységben megrendezésre kerülő Tatabánya 20 vagy 30 km teljesítménytúra, attól függően ki melyiket választja.
Mi a rövidebb jobb oldali sortba álltunk, azaz a 20km-es távon vettünk részt, szokás szerint.
A Vértes nem okozott csalódást, szerintem szebbnek mutatta magát, mint a tavalyi túrán.
Reggel kicsit párás volt az idő.
Pár hete szintén erre túráztam akkor még nem volt elkerítve a Körtvélyesi erdei temetőt, szerencsére törődnek vele!
A körtvélyesi kápolna.
Út a fenyvesben, itt minden évben meg kell állni gyönyörködni benne.
A szokatlan nagy meleg ellenére az őszi táj ragyog.
Az erdő tele volt gombával, pl.: légyölő galócával (vagy valami mással).
Napfénybeszűrődés.
A túra nem érinti, de pár száz méteres kerülőt megér a Szép Ilonka vizének megkóstolása.
Lehullottak a levelek a Vértes útjaira.
Kicsit párás, kicsit szép :)
Ahol ketté vált a 20 …
és 30km-es túrák útvonala.
Rövid séta az erdőben és …
máris a Mátyás kút vizéből ihattunk.
A fák szinte alagutat formálva …
vezetnek el minket …
A Szarvas kúthoz.
Barátnőmmel már harmadszor teljesítettük ezt a túrát.
A Szarvas-kút, utunk utolsó forrásának minőség ellenőrzése.
Rockenbauer Pál emlékfa.
Moha párna vagy takaró, szívesen lepihentem volna rajta.
A túra a Vitány várat nem érinti, fakultatív programként érdemes útba ejteni.
Őszi kikerics, pár hete sokkal több volt itt belőle, vigyázat szépsége megtévesztő erősen mérgező.
Körtvélyesi temető visszafelé.
Mária szakadék …
sziklái.
Égbe meredő gomba.
Kiérve az erdőből.
Birkák legelnek.
Ne feledjük sose, távvezetékek nélkül nem lenne otthonainkban villany.
Közel a célhoz.
A cél.
Apukám érkezése a célba, Ő a 30km-es távot választotta.
Vidám és segítőkész szervezők.
Aki a 30-as távot teljesítette innen választhatott.
A célba érkezés mindenki számára vidám pillanat.
Talán a részidőket tanulmányozta …
Összességében ismét egy jót túráztunk az időjárás kimondottan kedvező volt a Vértes pedig szebb, mint valaha.
2012.10.21. Tatabánya 20 (30) km 2012 túrabeszámoló képek
A teljesítménytúrát a legtöbbtől eltérően minden évben vasárnap szokták megrendezni a Vértes-hegységben. Idén az a szerencsés véletlen állt elő, hogy egy négy napos hétvégére esett az időpont, így talán a szokottnál is többen eljöttek hiszen hétfőn és kedden nyugodtan ki lehetett pihenni a fáradalmakat.
Mi a 20km-es távot választottun, ami viszonylag rövid idő alatt teljesíthető, így az ember ebédre már otthon is lehet. 7-8 óra közt lehetett nevezni, mi a nyolc órát választottuk.
Rajt után kicsivel.
Mária szakadékba vezet az út.
Körtvélyespusztán egy tanya.
Út a fenyőerdőben.
Mohás faágak.
A túra útvonala a Szép Ilonkát nem értini, azonban a fotó kedvéért meglátogattam. A forrás vize lassan csordogált.
A sportemberek útját végig kísérték a fák közt beszűrődő fények.
Mátyás kúti kitérő, a víz nagyon lassan csordogált.
Lehullottak a levelek.
A Tisztás Mátyás és Szarvas kút közt félúton.
Szarvas kúti mérőpont, a forrás teljesen ki volt száradva.
2012. augusztus 20. Tűzijáték képek a Gyermekvasútról
A 2012-es év augusztus 20-ai ünnepére a MÁV Zrt. által üzemeltetett Gyermekvasút egy igazi különlegességgel készült a legfigyelmesebb rajongói számára. Meghirdette a Tűzijáték-néző vonatot. Résen kellett lenni, mert a jegyek az árusítás napjának délelőttjén pár óra alatt teljesen elfogytak.
A szerelvényre felszállni Hűvösvölgyben lehetett, útközben étvágygerjesztőnek lassan elhaladtunk a Panorámaívben, közbenső végállomásunk Szépjuhászné állomás volt. Itt a mozdony ráállt a szerelvény másik végére, amit nagy csodálattal fogadtak a gyerekek. Pontban 20:45 -kor elindult a szerelvény tűzijátékot nézni.
Utunk következő állomása nem volt más, mint a sokak által ismert Panorámaív, itt találkoztunk néhány a helyszínt gyalogosan megközelítő emberrel is, akik érdeklődtek a vonat iránt.
Budapestre tökéletes volt a kilátás, 21 órakor megkezdődött az Ünnep fénypontja, innen láthattuk mindhárom helyszínről fellőtt rakétákat, ráadásként még más városok ünnepi fényeit is csodálhattuk a magasból.
Gyermekvasutas utunkat élményekkel gazdagon Hűvösvölgy vasútállomáson fejeztük be.
3:30 volt az ébredés időpontja Budapesten a gyalogtúra előtt. Fótig egyedül, onnantól a többiekkel folytattuk utunkat Pásztóra. A rajt helyszínén előnevezésünknek köszönhetően hamar túljutottunk a papírmunkákon, a nevezési díj kifizetésén felül mindösszesen egy aláírásra volt szükség.
Rajt és Cél helyszínének Tittel Pálról elnevezett kollégium szolgált.
A 6 órási rajt előtt 15 perces szakadó eső, borzolta a kedélyeket, amit majd egy órás esőszünet követett.
Mondhatni nem volt felhőtlen az öröm, a nem is annyira távolban látható volt a frontvonal, a ránk váró eső.
Itt kellett elpakolnom a fényképezőt. Az első ellenőrző – Muzsla elnevezésű – pontra felérve már szakadt az eső. Ezen a ponton vált ketté a 40 és 60 km-es túra. Én a 40-es vonalán haladtam tovább.
Fényképek híján megpróbálom leírni a körülményeket …
Fújt a szél, mint ősszel jéghideg esőcseppek hullottak, mint télen. A napot teljesen elfojtották a Mátra tetejét nyaldosó felhők, csak a villámok fénye telítette be a sűrű erdő sziklás talaját, esetenként egy másodpercbe sem tellett még hangjuk utolért.
Majd 2 órán át folyamatosan tartott ez az állapot, nem annyira volt kellemes, mint egy nyári zápor. Ahogy a sűrű erdőből kiértem, kb egy időben az eső is alább hagyott, a frontvonal a távolba húzódott. A párás időben volt szerencsém egy őzet kb 20m-ről látni, aki átsétált előttem, nem rohant.
Közben megállapítás nyert, hogy az egyik elágazásnál nem tértem át a másik jelzésre, ekkora már olyan szinten leereszkedtem, hogy nem volt kedvem visszafordulni a csúszós talajon.
Utamat Pásztóig lejtős, felázott sáros úton folytattam, szinte már – már vicces volt mennyire nehéz volt megállni a lábamon. Településre beérve az eső után kellemes állapot fogadott, szépek voltak a fények, vízcseppesek a virágok. Mivel rengeteg időm volt, a cél felé haladva fotózással töltöttem el belőle.
Ellátogattam egy parkba is, ahol verebek szörföztek egy hullám alakú padon.
A helyiek virágszeretetére utal, hogy nemcsak a házak és parkok voltak díszítve velük, hanem több helyen a falra is festették őket.
A fotós kitérő után a cél felé tartottam, jeleztem nekik, hogy a többi mérőponton már ne nagyon számítsanak rám. A szervezők jóindulatának és megtett távolságnak köszönhetően emléklappal és Mátra 25km -es jelvénnyel lettem gazdagabb. Összességében nem bántam az eltévedést, mivel egy laza 40km-es túrára terveztem aznapra, helyette egy kemény 23km-es lett.
Ebédig még elég sok időm volt, sikerült alvással töltenem, ebéd után a beérkező túratársak fotózására szenteltem a figyelmemet.
14:30 körül befutott a Mátra 60 km-es túra első célba érője, aki 6 órakor indult, az időpont rögzítése és a gratulációk fogadása után, a képen látható módon megkezdte az ilyenkor nagyon hasznos nyújtást. A 60km-es túra résztvevőit 3-szor áztatta el nagyobb eső útjuk során, ennek megfelelően helyenként négykézláb kellett haladniuk.
Mátra 40km-es papírok hevertek egy padon.
A várakozással töltött idő alatt kellemes elbeszélgettem egy túratársammal és közben készítettem a képeket, melyek a következő két galériába kerültek fel:
Kenyér- és Péksütemény- fesztivál Budapest, Budai vár képek 2012
A rendezvény utolsó napján szemerkélő eső közepette sikerült eljutni a Budai várba, ahol a következő dolgokat láthattuk.
Attól függően, hogy ki melyik irányból jutott be sokunkat elsőként egy magyar „svédasztal” látványa fogadta.
Magyar fesztiválról lévén szó a pálinka is elég nagy szerepet játszott, elérhető volt kicsi és …
nagy kiszerelésben …
továbbá változatos ízvilágban.
A pálinkakúra után eljuthattunk egészen a színpadig ahol a rendezvény fő támogatójával, Norbival sikerült találkozni. Norbi elmondta, hogy az update termékek a világon egyedül álló klinikai minősítéssel rendelkeznek.
A sonkák és kolbászok látványa talán Norbi számára nem annyira üdítőek, mint nekem és sokunknak.
Hamar elérkeztünk a kenyerekig, mely egy nagyon fontos magyar étel, ezt a következő két kép is alátámasztja.
Egy kis időre átléptük a határokat az erdélyi kovászolt kenyerekért.
A kenyerek mellett különböző péksütemények is megvásárolhatóak voltak, akár sós kifli vagy nála különlegesebb sütemények is.
A sósak után érdemes körbenézni az édességek asztalán.
A kiállítók a gyerekekről sem feledkeztek meg, kaphatóak voltak különböző állatfigurájú sütemények …
és kimondottan a számukra készített kenyerek is.
A végére hagytam talán az egyik legfontosabb dolgot a látogatók szemszögéből nézve, nem csak nagyon finom kóstolók és eladó áruk vártak minket, hanem elmondhatjuk, hogy …
a kiállítók és eladók maximálisan megtettek mindent azért, hogy jól lakjunk és kellemesen érezzük magunkat ezen a fontos rendezvényen!
Zárómondatként elmondhatom, hogy itt a híres magyar vendégszeretet köszönt vissza ránk.
Az íróasztal mögül felállva, szinte teljesen felkészületlenül vágtam neki a 2012. évi Gerecse 50 teljesítménytúrának.
Az első meredekebb lejtős részeken a bal térdem érzékenysége miatt kicsit visszafogottabban kellett haladni, azonban az enyhén lejtős, vízszintes és emelkedős szakaszokon igen jó tempóban tudtunk haladni a kolléganőmmel. Erikának ez az első Gerecse 50-e volt, de a túrázás nagyon közel áll hozzá, az elmúlt hétvégéken 30km-ereket ment. Tardoson szinte átrohantunk, csak pecsételtetni és vizet venni álltunk meg. Többi kép …
Héregig a túrán érdemleges dolog nem történt, ott megpihentünk egy 10 percre és felfrissültünk. A Bánya-hegyre menet a lankásabb szakaszon egy kicsit talán gyorsabban haladtunk a kelleténél, mert a meredekebb részen elég húzós volt felmenni. Szerintem mindenkinek igazán jól estek a hegy utáni lankásabb szakaszok, viszont a leghosszabb 10,6km-es etap következett. Ennek a féltávján került elhelyezésre az „uzsonnázó” ahol hagymás zsíros kenyérrel, szódával és almával kedveskedett a túrázóknak.
Utunkat továbbra is gyors tempóban folytattuk a 38. km-ig, ahol már nagyon sokan pihentek az út szélén ülve, talán nem véletlenül. Innen folyamatos emelkedőn keresztül jutottunk el a Kisréti vadászházhoz, melynek sajnos nyoma sincs (elhordták valakik …). Innen viszont le is kellett menni, ami a térdet eléggé terheli, kicsit tartottam tőle. Szinte hihetetlen módon elmúlt a fájdalom, a vártnál sokkal jobban sikerült ez a szakasz.
A hídnál még egy kicsit ettünk ittunk, majd elindultunk az utolsó mérőponthoz a Turulhoz. A műúton felfele folyamatosan előztük meg az embereket. Megkaptuk az utolsó pecsétet, és még a madár felé is elsétáltunk, ez egy kis kerülő, de belefért. A lefele lépcsőzés nem volt kellemes, de azért sikerült elviselni, Tatabányára érve a célig folytattuk a még a kirándulás elején megkezdett gyors lépteinket. A 48-km-es távot kevesebb, mint 10 óra alatt leküzdöttük, a célban megkaptuk a kitűzőt. A jó szintidőt véleményem szerint köszönhetem a túratársamnak, és egy gyógynövény koncentrátumnak, amit szerda óta szedek (akit érdekel mi az írjon levelet).
A Gerecse 50 azon kívül, hogy egy jó alkalom a kirándulásra jó lehetőséget biztosít ismerősökkel való találkozásra, barátságok elmélyítésére, és új barátságok születésére. Útközben és a célban nagy öröm volt rég nem látott barátokkal találkozni.
A túra során fontos, hogy a lehető legkevesebb tömeget vigyük magunkkal, ezért a fotók elkészítésére a 2006-ban vásárolt canon A530 fényképezőt találtam a legalkalmasabbnak. Az ezzel menet közben készített fényképeket láthatjátok itt a nagy mennyiség miatt fb albumba töltöttem fel.
Láthatjátok, hogy a túra nem volt egészen 50km és nem oda illő képek is vannak a fényképalbumban. Ennek oka, hogy gyalog mentem haza, és útközben is fotóztam, a végén pedig gyalog mentem fel a 8. emeletre. Így összesen legalább 53km-t sétáltam.